Ezt a mesét az egyik barátomnak küldöm a neve Johi.

Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy Johi nevü kis tündér, aki szerette a természetet és nagyon okos volt. Egyszer befogta a bodobácsokat, de arra nem gondolt, hogy a bodobácsok nem érzik jól magukat egy vödörben. Egyszercsak megszólalt a legkissebb bodobács: - Hiányzik az anyukám.

Johi megsajnálta a bodobácsokat és vissza vitte oda, ahonnan elhozta. Ha ott hagyta volna őket, szomorúak lettek volna és nem tudtak volna aludni. Ezért el mászkáltak volna. Így azonban minden nap, amikor Johi kimegy játszani, oda ahol a bodobácsokat szabadon engedte, mindig úgy érezi, hogy a természet a legjobb barátja mert ott van 100 parányi barát.